Hm...fél öt...még csak... xP Délután indulás Bakonyfesztre aminek ma tuti megépítettük stabil alapjait (alapoztunk hahahahaaa xP de szar! xD)
Piros Marlborót szívtunk, sört ittunk és az autót maga a Jóisten vezette. Üvöltő zenével szeltük a langyos nyári sötétséget. Az esőcseppek hosszú csíkokban kúsztak végig az autó ablakán a tova tűnő települések fényeiben szikrázva. A falvak között stroboszkóp módjára villogott az ég. Villámok csattogtak, a felhők megannyi lampionként villantak meg az éjszakában.
A kocsiból tágra meredt pupillával figyeltem a vihart. Elméláztam a szélvédőn: pöttyök és szivárvány csíkok váltották egymást az ablaktörlő nyomán. Tekintetem lassan elveszett túl a szántóföldeken és a közeli falvak kivilágított templom tornyain, amik jelzőbolyaként lubickoltak a tájban. Elvesztem az érzésben ahogy a basszus átjárta az autót, úgy tűnt, mintha a motor helyett is a mélyláda bőgne.
Egy tincset kapkodó mozdulattal igazítottam a fülem mögé. Szokatlanul erős fénycsíkok szelték át az eget legyező formába szerte ágazva. Hátradőlök. A műszerfal tompa, pirosas fényében látszik amint finoman megrándul az orrcimpám. Elégedetten szipogva, villógó tekintettel fürkésztem a háborgó sötétséget.