fészbúk bejegyzés, hétfő 2:6
névnapom alkalmábaol KICSESZETTÜL bebasztaaaaaaaaaaaaam! Csuhéééééééj!!!! Bodriiiiiiiii xD egyebegk: néptánc-lász kecsáp-goa tánc- népi pornó- sörpiramis-és fasz se tudja.... CSUHÉJ!
Asszem haza értem pécsről...
this is my own photo. Don't use it please!!!
2011. július 24., vasárnap
2011. július 20., szerda
Mellékállásban álombagoly és Shiva harcos prófétanője
Bakonyfest kipipálva. Nem mondom, hogy zökkenő mentesen, de kipipálva. Tartózkodási hely: Csorna.
Vegyük sorra...Holdfényben töltődtem, éreztem ahogy tanít a goa, volt napkelte is (*.*) aztán napszúrás, sok gyaloglás (úgy 4-5 falunyi), stoppolás, lábgörcsölés, keresztül ájulás csukott ajtón ééééééés a Zoli beköltözött....
LEGYEN MÁR OZORA!!!!!!!!
2011. július 14., csütörtök
Csorna szití
Hm...fél öt...még csak... xP Délután indulás Bakonyfesztre aminek ma tuti megépítettük stabil alapjait (alapoztunk hahahahaaa xP de szar! xD)
Piros Marlborót szívtunk, sört ittunk és az autót maga a Jóisten vezette. Üvöltő zenével szeltük a langyos nyári sötétséget. Az esőcseppek hosszú csíkokban kúsztak végig az autó ablakán a tova tűnő települések fényeiben szikrázva. A falvak között stroboszkóp módjára villogott az ég. Villámok csattogtak, a felhők megannyi lampionként villantak meg az éjszakában.
A kocsiból tágra meredt pupillával figyeltem a vihart. Elméláztam a szélvédőn: pöttyök és szivárvány csíkok váltották egymást az ablaktörlő nyomán. Tekintetem lassan elveszett túl a szántóföldeken és a közeli falvak kivilágított templom tornyain, amik jelzőbolyaként lubickoltak a tájban. Elvesztem az érzésben ahogy a basszus átjárta az autót, úgy tűnt, mintha a motor helyett is a mélyláda bőgne.
Egy tincset kapkodó mozdulattal igazítottam a fülem mögé. Szokatlanul erős fénycsíkok szelték át az eget legyező formába szerte ágazva. Hátradőlök. A műszerfal tompa, pirosas fényében látszik amint finoman megrándul az orrcimpám. Elégedetten szipogva, villógó tekintettel fürkésztem a háborgó sötétséget.
Piros Marlborót szívtunk, sört ittunk és az autót maga a Jóisten vezette. Üvöltő zenével szeltük a langyos nyári sötétséget. Az esőcseppek hosszú csíkokban kúsztak végig az autó ablakán a tova tűnő települések fényeiben szikrázva. A falvak között stroboszkóp módjára villogott az ég. Villámok csattogtak, a felhők megannyi lampionként villantak meg az éjszakában.
A kocsiból tágra meredt pupillával figyeltem a vihart. Elméláztam a szélvédőn: pöttyök és szivárvány csíkok váltották egymást az ablaktörlő nyomán. Tekintetem lassan elveszett túl a szántóföldeken és a közeli falvak kivilágított templom tornyain, amik jelzőbolyaként lubickoltak a tájban. Elvesztem az érzésben ahogy a basszus átjárta az autót, úgy tűnt, mintha a motor helyett is a mélyláda bőgne.
Egy tincset kapkodó mozdulattal igazítottam a fülem mögé. Szokatlanul erős fénycsíkok szelték át az eget legyező formába szerte ágazva. Hátradőlök. A műszerfal tompa, pirosas fényében látszik amint finoman megrándul az orrcimpám. Elégedetten szipogva, villógó tekintettel fürkésztem a háborgó sötétséget.
2011. június 24., péntek
2011 nyár- Elkezdődött
A múlt nyaram is ígyekeztem végig dokumentálni fényképekkel és írásokkal "Gyermek korom utolsó nyara" címmel. Eltelet egy év, most kezdődik "felnőtt korom első nyara". Persze még mindig nem érzem magam felnőttnek, de a törvény elött már annak számítok hivatalosan.
Már vagy 2 hónapja felmondtam az iskolában, csak úgy spontán. Napokat töltöttem el Krniban, volt hogy ott is aludtam, Janin végleg túlléptem és elköltöztem. December 6 óta Soproni vagyok ismét. Egy pillanat alatt szakítottak ki a pécsi környezetből. Egy ideig persze az ember megpróbálja tartani a kapcsolatatot az sottaniakkal, de aztán jönnek új emeberk és régiek, új társaságok a régi helyeken, új szokásokkal. Az hogy nem ismernek vagy csak névről kedvező lehet ha az ember új mefedron mentes életet akar kezdeni. Viszont van hogy a az egyik rosszból a másikba esünk bele. A bűntudat amit amit a hátrahagyottak miatt érzünk olykor elhalványul, előadjuk, hogy minden oké és persze majd jelentkezek. Valahol mélyen tudom hogy úgyse.
Lássuk csak a tényeket. Csornán ülök. És legszívesebben üvöltenék, sírnék csapkodnék. Az egyetlen megállapításom a mai napra és a kijelentésre hogy önző vagyok csak annyi, hogy ilyen lettem. Aki csak egy kicsit is ismer tudja. Domcsi mesélhetne az állítólagos önzőségemről amiben persze van valami, de kinek nincs egy gonosz önös darabkája? Magyarázkodok magamnak holott tudom hogy igazuk van. Próbálom elrejteni azt a gonosz valakit aki valójában vagyok. Szerintem lehetne belőlem tipikusan olyan nő mint a "gyilkos asszonyok" reklámjában a Discovery-n. Gyémánt szandál jó alak és egy hulla a vízben, minden felégetve magamkörül. Én meg csak fekszek önelégült vigyorral egy üveg méregdrága pezsgővel egy jachton pár tonna kólával.
Tudom hogy lenne elég eszem, bátroságom és gyomrom ahoz hogy ilyet csináljak, de valahol tudom, hogy más vagyok és erre semmi szükség. Életem egyetlen cáélja az önmegvalósítás és a népszerűség és találni egy stabil, biztos pontot. Mint egy nagymama akihez bármikor mehetsz ha szarban vagy és még megdugni se akar. Erről már lemondtam. Nekem nincsenek gyerekkori barátaim akik végig kísérnek minden szaron, nincsenek ex pasijaim akik ismernek és beszélhetek velük és srhatok nekik. Lehet tényleg csak Ő ismert? Ő akivel a legjobban kibasztam mindendig is? Ő aki érzemileg zsarolt? Vagy csak meg akart védeni? Nem tudom de valaki már kicibálhatna a szarból. Bár lehet csak magamra számíthatok....és ha kirángatnám magam utánna az erős nő minta példája lennék. De legbelül csak az a kislány vagyok aki várja hogy az apja hazaérjen a munkából a szürke-fekete pulcsijában amin egy kislány és egy kisfiú megy egy ház felé. A pamut mélyen bevette a cigiszagot és az a kis ovodás kislány az apja nyakába borul aki aztán leül számítógépezni vagy csak a vacsora után elszívok "még egy cigit". És ez a személy most nélkülem nyaral valahol a hugommal olaszországban és azt hiszi az anyagi támogatásal mindent pótolhat. Pedig nem. Valaki mentsen meg, vagy csak mutssa meg az utat! Vagy ez lenne életem nagy kihívása? Semmit nem értek, semmi nem jó, senki nem kell!
Már vagy 2 hónapja felmondtam az iskolában, csak úgy spontán. Napokat töltöttem el Krniban, volt hogy ott is aludtam, Janin végleg túlléptem és elköltöztem. December 6 óta Soproni vagyok ismét. Egy pillanat alatt szakítottak ki a pécsi környezetből. Egy ideig persze az ember megpróbálja tartani a kapcsolatatot az sottaniakkal, de aztán jönnek új emeberk és régiek, új társaságok a régi helyeken, új szokásokkal. Az hogy nem ismernek vagy csak névről kedvező lehet ha az ember új mefedron mentes életet akar kezdeni. Viszont van hogy a az egyik rosszból a másikba esünk bele. A bűntudat amit amit a hátrahagyottak miatt érzünk olykor elhalványul, előadjuk, hogy minden oké és persze majd jelentkezek. Valahol mélyen tudom hogy úgyse.
Lássuk csak a tényeket. Csornán ülök. És legszívesebben üvöltenék, sírnék csapkodnék. Az egyetlen megállapításom a mai napra és a kijelentésre hogy önző vagyok csak annyi, hogy ilyen lettem. Aki csak egy kicsit is ismer tudja. Domcsi mesélhetne az állítólagos önzőségemről amiben persze van valami, de kinek nincs egy gonosz önös darabkája? Magyarázkodok magamnak holott tudom hogy igazuk van. Próbálom elrejteni azt a gonosz valakit aki valójában vagyok. Szerintem lehetne belőlem tipikusan olyan nő mint a "gyilkos asszonyok" reklámjában a Discovery-n. Gyémánt szandál jó alak és egy hulla a vízben, minden felégetve magamkörül. Én meg csak fekszek önelégült vigyorral egy üveg méregdrága pezsgővel egy jachton pár tonna kólával.
Tudom hogy lenne elég eszem, bátroságom és gyomrom ahoz hogy ilyet csináljak, de valahol tudom, hogy más vagyok és erre semmi szükség. Életem egyetlen cáélja az önmegvalósítás és a népszerűség és találni egy stabil, biztos pontot. Mint egy nagymama akihez bármikor mehetsz ha szarban vagy és még megdugni se akar. Erről már lemondtam. Nekem nincsenek gyerekkori barátaim akik végig kísérnek minden szaron, nincsenek ex pasijaim akik ismernek és beszélhetek velük és srhatok nekik. Lehet tényleg csak Ő ismert? Ő akivel a legjobban kibasztam mindendig is? Ő aki érzemileg zsarolt? Vagy csak meg akart védeni? Nem tudom de valaki már kicibálhatna a szarból. Bár lehet csak magamra számíthatok....és ha kirángatnám magam utánna az erős nő minta példája lennék. De legbelül csak az a kislány vagyok aki várja hogy az apja hazaérjen a munkából a szürke-fekete pulcsijában amin egy kislány és egy kisfiú megy egy ház felé. A pamut mélyen bevette a cigiszagot és az a kis ovodás kislány az apja nyakába borul aki aztán leül számítógépezni vagy csak a vacsora után elszívok "még egy cigit". És ez a személy most nélkülem nyaral valahol a hugommal olaszországban és azt hiszi az anyagi támogatásal mindent pótolhat. Pedig nem. Valaki mentsen meg, vagy csak mutssa meg az utat! Vagy ez lenne életem nagy kihívása? Semmit nem értek, semmi nem jó, senki nem kell!
2011. március 4., péntek
Felépülve a betegségből, érzelmi roncsként
Az utóbbi hetet végig aludtam. Vagy amikor éppen nem aludtam szappanoperákat néztem ( a Comedy-n már semmi olyan nem volt amit nem láttam). De legalább tudom hogy: Huán Fráncseszkó megcsalta Alisszamelisszát az apja unokatesójának a férjének a volt munkatársának a lányával és mindezt elmondta Kármenszítá nővérnek aki tovább pletykálta ezt Pauló atyának, de eközben hallgatózott Valenszia aki aztán jól elmondta mindenkinek, mert titokban szerelmes Pablóba. Jah meg az MTV-n ment a terhes tinik, közvetlenül a Tininmamik előtt... NICE.
Asszem sok volt a szervezetemnek a múlt hétvége, meg persze minuszokban nem ujjatlanba kellett volna szaladgálnom. Khöm. De visszatértem ^^ és küldetésem van ^^ Megyek Bonyhádra. Hogy minek? hát ez egy jó kérdés. De hiányzik. Oda kell mennem. Látom magam előtt azt a buta vigyorát meg hallom mellé az idióta röhögését majd hozzám hajol és ovis hangon jön a ,,jajjjj Pocoooook" én meg fejbecsapom. Ő meg mégjobban röhög aztán még át is ölel én meg tovább csapkodom. Az így jártam anyátokkal nélküle valahogy nem az igazi... és Ááááááá mikor reggel puszival ébreszt. Istenem... :S még így hogy már jó 2-3 hónapja külön vagyunk és jelenlegi gyötrelmes helyzetemet is NEKI köszönhetem még így se vagyok képes utálni. Köcsög.
Asszem sok volt a szervezetemnek a múlt hétvége, meg persze minuszokban nem ujjatlanba kellett volna szaladgálnom. Khöm. De visszatértem ^^ és küldetésem van ^^ Megyek Bonyhádra. Hogy minek? hát ez egy jó kérdés. De hiányzik. Oda kell mennem. Látom magam előtt azt a buta vigyorát meg hallom mellé az idióta röhögését majd hozzám hajol és ovis hangon jön a ,,jajjjj Pocoooook" én meg fejbecsapom. Ő meg mégjobban röhög aztán még át is ölel én meg tovább csapkodom. Az így jártam anyátokkal nélküle valahogy nem az igazi... és Ááááááá mikor reggel puszival ébreszt. Istenem... :S még így hogy már jó 2-3 hónapja külön vagyunk és jelenlegi gyötrelmes helyzetemet is NEKI köszönhetem még így se vagyok képes utálni. Köcsög.
2011. február 24., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)