this is my own photo. Don't use it please!!!

2011. február 23., szerda

Várakozás egy csipet fantáziával és fikcióval megfűszerezve, saláta ágyon tálalva = élet

Egy sikozfrén beszélgetése

,,ez mindig így lesz?" kérdezte nagy szemekkel, valami pozitív, vagy legalább egy kiadós ölelés reményében. ,,buta kérdés...minden változik." túrtam bele hajába, ami elöl kicsit próbált elhajolni, de azér egy kis mosoly mintha villant a szája szegletében. ,,jóóóó...de mégis mikor jön már az a nagy betűs VÁLTOZÁS? mindig csak azt várjuk. Jönni fog egyáltalán?" hangjában leplezetlen kételkedés csengett, ami kicsit engem is elbizonytalanított. Talán ezt ő is észre vette, mert egy pillanatig mintha még esetlenebbnek láttam volna. ,,Már most is itt van...sőt...mindig is itt volt" közbe átkaroltam, ő hozzám bújt, éreztem ahogy megnyugszik és máris bizakodóbban tekint a világba. Bennem azonban ott motoszkált valami kételkedés szerű. Nem…semmi sem tarthat örökké…bár lehet vannak dolgok amik mégis állandóak?

Olykor a tudathasadás bizonyos jelei mutatkoznak rajtam. Szerintem határozottan hatással van az életemre a nagy mennyiségű szintetika. Jó. Akkor tekerek egy cigit, az sosem árt meg.
Tudjátok az már valószínüleg mindennek a vége ha egyedül sétálgatsz szerda este a városban mert rádjött az 5 perc. Csak bömböl a füledbe a zene a még mindig vadizsííír fülesből (természetesen full fekete cuccok +az elmaradhatatlan bőrdezseki) és nem tudod eldönteni, hogy sírj, táncolj, fuss vagy leülj egy cigizni.

Tudod rájöttem miben különbözöl te tőlem. Hiányzik belőled az empátia. Bennem túlteng azt tudom, két embernek is elég. Erős jellem vagy, de talán még sebezhetőbb mint én, csak még magadnak is baszol bevallani. Persze nekem is vannak hibáim bőven. Például az a hihetetlen naivság vagy, hogy képtelen lennék úgy bánni az emberekkel mint a sakkfigurákkal. Rakosgatni, irányítgatni őket, hogy nekem csak át kelljen sétálnom a sakktáblán a győzelem felé. Képtelen vagyok elsősorban a saját kényelmemre gondolni. Ehez nem tartom elég fontosnak magam. De te igen. Vedd már le ezt az ostoba páncélt! Semmi értelme. Nem ettől leszel fontos. Ha van ember aki még nálam jobban is kétségek között vergődik az éjszakai élet örvényébe akkor kisöreg, az te vagy.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése