mit mondjon az, akinek nincs mondanivalója?

Ébredéskor arra eszméltem milyen jó sampon és hajpakolás illata van a hajamnak, ahogy a párnámba dörgöltem az arcomat. Kezeimet még nem találtam, ezért választottam ezt az alternatív megoldást a csipák eltávolítására. A második dolog ami tudatosult bennem, hogy föl kéne kelni. Ez már annyira nem gyere be, bár a kávé-cigi-zene kombó gondolata kicsit pozitívabb fényben láttatta velem a világot és ezt az egész keljünk ki az ágyból mizériát. What's the name of the game? bömbölt nem sokkal később a fülembe a teraszon. Szív, kifúj, kortyol....közbe már azon jár az eszem, mennyire vasaljam ki elaludt loboncomat és vajon lesz-e cigi papír a sulival szembeni kisboltban.
Aztán suli. Nem szeretek ott lenni. Idegennek érzem magam, bár már egy hónapja oda járok, még mindig lesütöm a szemem és lehajtom a fejem mikor elsunnyogok az osztályig vagy paranóiás elméleteket gyártok arról a lány wc-vel szembeni osztályok tanulói mennyire röhögnek ki, hogy minden szünetbe odajárok cigizni. Olyan idegennek, érzem magam és azért közlekedek szinte a szürke járólapok alatt, nehogy bárkinek is feltűnjön, hogy én bizony tökre nem illek bele a képbe. Bár erősen elemezgetem, hogy vajon én zárom ki magam a közösségből, vagy a közösség zár ki engem, nem sikerült ebben a témában düllőre jutnom.
A lényeg a lényeg: Most akkor felhívjam, vagy ne hívjam, vagy egyáltalán mi a fasz van ilyenkor és van-e értelme ennek az egésznek, bár már egyre inkább azt érzem, hogy hagyom a picsába.